Kókuszgolyó

Az egyik kedvenced volt mikor ovis meg kisiskolás voltál! Mindíg és minden hol venni kellett.!!! Minnél nagyobb volt annál izgatottabb voltál. Ha már csak egy darab árválkodott a pultban teljes volt a stressz, hogy jaj csak még maradjon mikorra sorra kerülünk. Az izgalom oka az én történetem volt, ha még emlékszel rá: iskolás koromban a Dohány utcai házunk aljában egy kóser pékség üzemelt. Az ebéd pénzemből, amit persze soha sem fizettem be a heti menüre, az egyik vásárlásom az ebben a pékségben péntekenként készülő pacsni vagy mákkal megszórt mini barhesz volt. Mi lányok Csillával, aki a velünk szemben lévő házban lakott, ami magasabb volt és így belátott a mi szobáinkba, amit természetessen ki is használt és amikor alkalma nyílt rá figyelemmel kisérte, hogy mi történik nálunk és persze, hogy másnap a suliban ezt jól kibeszélte a többi lánnyal. Szóval vele, meg ovodáskori nagy szerelmemmmel Gergely Lacival együtt álltunk sorba a hőn áhított péksütikért. De mivel pénteken mindíg sokan voltak, másnap ugye sabath, az ácsorgás közben, hogy az unalmunkat elüssük elkezdtük kiválasztani, hogy majd melyiket szeretnénk a pacsnik közül magunknak. Na ezen jó hangosan össze is vitatkoztunk a sorban állók nagy derültségére, mert persze mind a hárman a leghosszabb legnagyobb pacsnit akartuk és hosszasan ecseteltük, miért is az kell nekünk. Végre megegyeztünk és izgatottan vártuk, hogy sorra kerüljünk. Megnyugodtunk, mert senki sem kérte ki egyiket sem! A nyugodtság sajnos nem tartott sokáig, az előttünk álló "vén banya"  természetesen azt a három pacsnit kérte ki, amelyiket mi szerettük volna! Dehogy tetézze a gonoszságot, ez volt az utolsó három! Mikor sorra kerültünk szóhoz sem tudtunk juttni, ott álltunk lesújtva az emberi gonoszság eme égbekiálltó tettén megdöbbenve! "Nem nem nincs több pacsni" mondta az eladó. Örök életre megtanultuk az életnek ezt a nagy igazságát, hogy sorban állás közben nem mondjuk el mit akarunk venni, mert az ilyen "banyáknak" úgyis az kell ami nekünk! És sajnos mindíg mindenhol vannak ilyen "banyák" akiknek az kell amire mi annyira, de annyira vágyunk!